A légkondi hűvös fuvallata töltötte be a szobát, a gép hangja pedig elnyomta a kintről beszűrődő zajokat. Otthonába zárkózva így vészelte át a kánikula legkeményebb napjait. Szerette néha kicsit izolálni magát a külvilágtól, a hőség pedig ezúttal remek indokot szolgáltatott rá.

A Holdnak húsz felesége volt. Kígyókkal és oroszlánokkal vette körbe magát, akiket minden nap ő maga etetett. Ha az állatok éhesek maradtak, gazdájukra támadtak és véresre marták. Ilyenkor rendre feleségei mentették meg a Holdat: elállították a vérzést és begyógyították a sebeit.

Nem igazán volt képes hangot adni a saját igényeinek. Azt tanulta: a kapcsolatok akkor működnek jól igazán, ha az ember igyekszik mindenben a másik elvárásainak megfelelően szólni és cselekedni. Eszerint élte hát az életét, az elnyomott önérvényesítések egyre növekvő terhe alatt.

Mióta nyugdíjba ment és leköltözött, a Balaton jelentett számára mindent. A zöldellő víz, a part menti fák, a stégekről pecázó horgászokkal folytatott mély beszélgetések - ezek éltették igazán. Magányos volt, a Balaton pedig hűséges társként szerződött mellé az utolsó évekre.